A karóra egyike azoknak a tárgyaknak, amiknek a használata már magától értetődő, ám ez nem volt mindig így. A történelem során a mechanikus órák fejlődése mondhatni végig kísérte az emberiség fejlődését. Időközben pedig eljutottunk a monumentális toronyóráktól az egészen kicsi, karon viselhető modellekig.
Időmérés egészen az ókortól
Már az ókorban élő emberekben is megjelent az igény az időmérésre. A karóra legelső változatainak a homokórákat, illetve a napórákat tartjuk, de ezekben még nem működött mechanikus szerkezet.
Később megjelentek a vízórák is, amik esetében már különböző alkatrészek, illetve víz segítségével történt az idő jelzése. Mivel ezek már mechanikusan működtek, ezért ezeket tekintjük a mai változatok őseinek.
Újítások az időmérésben a középkorban
Egy francia építésznek az 1240-es években egészen újszerű ötlete támadt: hengerek közé kötelet csavart és ennek segítségével próbálta mérni a pontos időt. A találmánya meglepő módon eredményesnek bizonyult, aminek köszönhetően egyre pontosabban tudták mérni az időt.
100 évvel később már Európa szerte gyártani kezdték a monumentális méretű toronyórákat, amik igazi látványosságoknak számítottak. Majd megjelentek a zsebórák. A toronyórákat imádták az emberek, de szerették volna, ha egy emberibb lépétékű időmutató eszköz is a rendelkezésükre állna, amit bárhova magukkal tudnak vinni.
Így születtek meg a zsebórák, amik még mindig messze álltak a mai karóra szerkezetétől, de legalább már mobilisak voltak. Az 1500-as években osztották fel hivatalosan is a napot 24 órára és megállapították, hogy 1 óra 60 percből áll.