Az előző bejegyzésünkben beszéltünk a homokórákról, a napórákról, a toronyórákról és a zsebórákról. De hogyan alakult tovább az óratörténelem? Az ingaórák megszületése a mai értelemben vett karórák készítésétől ugyan még messze álltak a 17. századi órakészítők, ám ekkor elővették Galilei egyik korábbi találmány, az ingát, ahhoz, hogy további eredményeket érjenek el.
Ekkor születtek meg az úgy nevezett ingaórák, amik egyre díszesebbek, elegánsabbak voltak egyfajta státusz szimbólumot jelezve. Szép lassan elterjedtek a háztartásokban és az óramérés, mint alapvető emberi igény a mindennapi élet részévé vált.
Az első mechanikus órák
A 18. században nagy lendületet vett az órakészítés, aminek eredményeképpen megjelentek a kézen is hordható mechanikus karórák. A legelső darab egy egészen különleges példány volt, ugyanis III. György angol király számára készítették. Szerkezetileg úgy nézett ki, hogy a számlapot egy pecsétgyűrű helyére illesztették, tehát ez egy nagyon picike óramutató volt.
A legelső “igazi” karórát 1904-ben gyártották le. Egy pilóta kérte az újfajta órát, mert repülés közben nehézkes volt elővenni a zsebóráját. Tulajdonképpen ekkor kezdődött el a karórák nagyüzemi gyártása, aminek hatására a polgárok között is elterjedté vált a használata.
Karórák fejlődése napjainkig
Ezt követően már folyamatos volt a karórák fejlesztése. Sorra jelentek meg olyan újdonságok, mint például a dátum és időzóna kijelzése, nem sokkal később pedig megjelentek az automatikus modellek is.
Idővel egyre nagyobb szerepet kapott, hogy a karórák milyen kinézettel, külső stílusjegyekkel rendelkeznek, e tekintetben is mindig előrukkoltak valami különlegessel az órakészítő vállalatok – ez a mai napig is így van.